Csoportok

Tárgy: Csoportok Szomb. Jan. 24, 2015 10:01 pm

Groups

Lakosok

A teljes értékű Thunder Bay-i lakosokat soroljuk ide. Azokat, akiknek többsége végignézte már, ahogy a szerettei átlépték a határt és vissza se pillantottak többet. Ő közöttük rengeteg a megtört szívű egyén, ami nem is csoda. Valószínűleg már mindannyiuk fejében megfordult, hogy elmenjenek innen, ugyanakkor mégsem teszik. Van, aki nem akarja beáldozni eddigi életét, s van, aki egyszerűen csak fél az újrakezdéstől. A lényeg ugyanaz: kapaszkodnak abba a pár száz emberbe, aki még a városban él és akit úgy-ahogy, de ismernek. Ők ugyanis emlékeznek azokra, akik átlépték a határt, akik az életük részesei voltak. És talán nem akarják átélni azt, hogy egy adott személy, mikor visszatér közéjük, emlékei hiányában idegenként tekintsen rájuk. Megtanultak egymásra támaszkodni, s próbálják elkerülni a modern technológiát, hogy megkönnyítsék az életüket.
Mivel a világ számára törlődtek a térképről, mindent maguknak kell megcsinálniuk. Növényeket termesztenek, állatokat nevelnek, önellátó társadalomban élnek. A pénz javarészt mit sem számít, hiszen cserekereskedelmet folytatnak. A televíziókat a külvilágból beszűrődő hírek miatt kerülik, internetet is csak ritkán használnak. Telefonjaik üzemelnek, de csak Thunder Bay-i számot képesek hívni.
Életüket úgy élik, mintha visszaforgatták volna fejük felett az időt. Ami egykor fontos volt a számukra, ma már nem az. Nem arra hajtanak, hogy minél gazdagabbak legyenek, hanem arra, hogy túléljék valahogy.

Elmenekültek

Ők azok, akik azt hitték a könnyebb utat választják. De vajon igazuk volt? Hisz, amint átlépték a határt, minden emlékük, érzésük egyszerűen törlődött. Vannak olyan szerencsések, akikben városhatáron kívül tartózkodásuk során néha feléled egy-két emlék foszlány, de legtöbbjük ezt sohasem tapasztalja meg. Ha átlépte a határt, úgy búcsút is intett mindenkinek, akit ott ismert meg, mindennek, amit eddigi élete során csinált.
Az a kevés ember viszont, aki valamit érez, az általában megpróbál visszajutni, hogy rendbe hozza az életét, de még nekik is több évükbe telik, míg visszatalálnak Thunder Bay-be. Már ha egyáltalán visszatalálnak valaha is...

Újságírók

Teljesen mindegy, hogy Thunder Bay-ben vagy a világ más pontján él, aki a média embere, az mindig az is marad. Mindig szomjaznak a hatalmas sztorikra, a pletykákra és arra, hogy ők fotózzanak le először bármit is. Mindig, mindenhol ott vannak, semmi sem állíthatja meg őket. Csupán a termékük megjelenítésének más a felülete.
Míg a világ bármely más pontján újságok hada sorakozik az újságos standoknál, s mindenki mindenhonnan blogol, magát reklámozza, twitterezik, facebook-ozik vagy instagrammozik és ott osztja meg követők millióival a történeteit, addig Thunder Bay városhatárán belül igen csak más a helyzet.
Itt ugyanis forródróton keresztül kapják az emberek a híreket, holott azt sem tudják, ki írja a cikkeket. Olyan ez, mint valami őrült nyomozó, aki mindig a nyomodban van, s amint talál valami foltot a múltadon vagy éppen elcsíp rossz időben a rossz helyen... Mire kettőt lépsz, már az egész város tudja, mit csináltál. Hogy ezt hogyan csinálja? Senki sem tudja.

Rendőrök és az FBI emberei

A rend őrei. Na de milyen rendről is beszélünk? Thunder Bayben nincs túl sok feladata a rendőröknek, FBI-osok pedig nem is élnek itt. A régen sheriffként dolgozó emberek ma már csak gondosan figyelnek és akkor szólnak, ha valaki elejtett valamit. A városban ugyanis túlságosan jó a közbiztonság, így nincs szükség a védelmezőkre. Bár igaz, akadnak olyan alkalmak, mikor valaki bekattan, na akkor tényleg lehet rájuk számítani. És ilyenkor még a börtöncelláknak is hasznukat veszik. Tehát a néhanapján történő összeverekedésen és kiborulásokon felül nincs túl sok tennivalójuk.
A környező városokban élő rendőrök azonban túlontúl kíváncsiak. Őket igenis izgatja a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a szellemvárosként emlegetett Thunder Bayben. Ez pedig már az FBI érdeklődését is felkeltette, így a lakosok biztosan számíthatnak majd nem várt látogatók érkezésére.

Médiumok

Azon médiumok, akik a városban élnek, megszállottan keresik a kapcsolatot a városon kívüli társaikkal. Hisznek abban, hogy valamilyen természetfeletti erő áll a város "eltüntetése" mögött és minden áron ki akarják deríteni, hogy mi is az pontosan. Szabályosan boszorkányoknak képzelik magukat. Egyfolytában a város utcáit járják, temetőkben próbálják megszólítani a szellemeket, gyertyákat gyújtanak, varázsigéket mormolnak. Már-már túlságosan megszállottak és a saját különös módjukon próbálnak meg értelmes magyarázatot találni a történtekre. És nem utolsó sorban kiutat keresnek, s így hiú reményekkel tömik a lakosok fejeit.
A városon kívüli médiumok különösen szeretnek hátborzongató túrákat szervezni a közeli erdőbe, amiknek köszönhetően rendkívül jól megszedték magukat, ugyanakkor mindig gondosan ügyelnek arra, hogy a városhatárt ne lépjék át. Vajon mit érezhetnek, ami távol tartja őket? Mi az, ami miatt nem mernek belépni a szellemvárosba pont azok, akik szellemekkel suttognak? Vagy talán mindannyian csak ámítják a népet és igazából olcsó szélhámosok, akik semmit sem tudnak?

Kívülállók

Ők azok, akik a környező városokban vagy a világ más pontjain élik mindennapjaikat. Thunder Bay-ről mit sem hallottak, nem emlékeznek rá. Valószínűleg, hogyha kocsijukkal megállnának a város táblája előtt és messziről megnéznék mit rejthet az előtte lévő erdő, fejvesztve menekülnének el innen. Vagy talán te más vagy? Te inkább belépsz a városba? Próbáld meg, s majd megtudjuk mi lesz. Eddig a lakosok még úgy sem láttak idegen embert az elmúlt öt évben...